- ...mondok neked egy példát. Annyi csaj van, akik néhány éve teljesen reménytelennek tűntek. Úgy értem, ha ránéztél, arra gondoltál: nem hogy gyereke nem lesz, ez biztos hogy egyedül marad. Most meg szülnek vagy terhesek, és ők a legjobb családanyák.

- Úgy érted, hogy ne higgyünk a látszatnak? Csak várunk pár évet, és egyszer csak felnő a társadalom, és beindul valami öntisztulás, azt hiszed?

- Hát már be is indult. Látod, itt vannak a blogok; ezeket már nem lehet megfojtani.

   Evolúció

   Bizony, volt idő, amikor meggondoltan kellett nyilatkozni. Nem volt kicsi zsömle, csak a nagy pofa. Esténként a konyhában, elhúzott függönynél suttogtunk, majd sóhajtottunk, és elmentünk aludni, hogy másnap ismét belemosolyoghassunk a legvidámabb barakba. Persze idővel enyhült a hosszútávon fenntarthatatlan rendszer (amelyik egyébként halovány lila lóf*sz sem volt az "anyavállalat", a CCCP reguláihoz képest), de szűk fél évszázados regnálása alatt igen mély benyomást tett az állampolgárokra. A nyolcvanas évek közepén a nagyszüleim eltüzelték néhány rajzomat, mert a nindzsák horog- és nyilaskeresztre emlékeztető fegyverekkel dobálták egymást rajtuk. Sokáig faggattak, hol láttam ilyeneket, majd pedig egy agymosás következett, amelynek lényege az volt, hogy nem mondjuk ki a "zsidó" és a "cigány" szavakat. Megjegyzem, ez utóbbinak nagyobb gyakorlati jelentősége volt az Alföldön, mert közvetlenül vont maga után maflást illetve tockost az óvodában (nem az óvónéniktől), későbbi korokban pedig határozottabb szankciókat. A régi, kondicionált nemzedékből egyre kevesebben vannak köztünk, a harminc körüliek pedig nem tudják elképzelni, hogy ne mondhassák ki fényes nappal a nyílt utcán, hogy "Akárki, Takarodj!". Mondjuk, hogy a demokrácia gyerekcipjőt éppen most válthatjuk fiatalos, vagány sportcipőre.

   Szép új világ

   Valljuk be, hogy az utcán való ordibálás és tüntetgetés hatásfoka minimális. Aki vitatkozna, gondolja át, hogy mi történt 2006 és 2010 között, és ne legyenek illúziói; a  bukás folyamata nem a politikai erő hovatartozása miatt nyúlt el, mint az állott takony. Nem mondott volna le se Orbán, se Vona, de még Schiffer se. Ez ugyebár a demokrácia, ami errefelé tulajdonképpen négyéves minidiktatúrák halmaza. Csakhogy most már kényelmes módunk van rá, hogy egy-egy kör alatt megahatározzuk a következő mozdulat irányát. MeghatározZUK. Mi. Mindenki, akárki, bárki. És ez a lényeg. Elmondhatjuk, hogy szerintünk mit kell tennünk. Vannak határok, de kis furfanggal bárki megmondhatja a saját tutiját; amint a kuruc.info példája mutatja, csak meg kell találni a kiskapukat. Amiért a hivatalos médiumot azonnal pofánverik, az az új - immár hivatalosan is - műfajban, a szabályoz(hat)atlan weblogban például ki tud bontakozni, vagy tovább tud burjánzani. Szót kap így az ország minden polgára és barma, és ehhez nem is kell levonulni az utcára, ahol a karhatalom csak arra vár, hogy elővillanjon egy önkényuralmi jelkép. Otthonról kattintgatva a Zemberek összeállhatnak kis csomókba vagy nagy gócokba, levelezőlistán küldhetnek egymásnak sumér-magyar nyelvemlékeket, Che Guevara- és Lenin-idézeteket, terveket a Kárpát-medence visszafoglalására, vagy mindezt akár zughonlapokon is közzétehetik. Nyugalom, nem kell félni, nem fog fájni, az összeesküvés-elméleteknek, a zsidózásnak, a közösségi, önkielégítés-jellegű cigányozásnak és az ehhez hasonló torzszülötteknek legfeljebb tizenegynéhány százalékos hordereje lehet, 8-12 évente. Talán még annyi se, ezt megtudjuk 2014-ben. Sokkal ijesztőbb viszont föntről lenézve azzal szembesülni, hogy internetkapcsolat és egy középkategóriás számítógép révén bele lehet szólni a politikába, a közéletbe. Meg lehet buktatni egy celebet, ki lehet nyírni egy szépreményű politikust, új, a szélsőjobbnál értelmesebb  és a rendszerre hosszútávon veszélyesebb mozgalmakat, vadiúj pártokat lehet építeni a megfelelő húrok könnyelmű pengetésivel. Egyelőre ugyan még nem égett bele a köztudatba, de a negyedik hatalmi ág, a média után éppen az ötödik születésének vagyunk tanúi.

   Metamorfózis

   Ez a web 2.0 színeváltozása. A "ma is rossz a kedvem:((("-posztok, egymás bulis képeinek a közösségi portálon való lájkolása és az "Akik tegnap 13.36-kor fél lábbal a Balatonban álltak"-típusú klubok mintájára egy kiba meglehetősen kiterjedt háló jön létre. Ami 2010. áprilisában a "Tavasszal szavazz f*sszal" volt (amelyiknek egyébként kétségtelenül betudható az érvénytelen szavazatok jelentős része), az rövidesen egy átlátható, esetleg nyílt rendszer lesz. Egy-két nemzedék múlva nem maradnak olyanok, akik elhiszik, hogy "Többen vagyunk, mint gondolnák". Tisztán fog látszani, kik vannak az "Odaverünk!" vagy a "Tekerjünk!" párt klubjában, és kik az "Ismét f*sszal!" csoportban. Aki nem vállalja a nevét, az pedig anonim módon pontozhatja ezeket, mint most az e-bayen az eladókat a szarul szóló szintikért, a képtől eltérő színű pólókért vagy az el nem küldött csomagokért. Na, ők többen lesznek, mint gondolnánk; hiszem ezt, mióta első találkozásunkkor a menyasszonyom nagymamája huncutul rámmosolygott, és közölte: édesapámra hasonlítok, látta a képét, amikor "csekkolt az iWIW-en". Tehát ha valami nem smakkol, akkor tizenmillió (mert ugye kettős állampolgárság) dühös ember lepontozza az illetékes bandát, képet szúrnak be a szolgálati A8-assal a Tesco-parkolóban két mozgássérült helyét elfoglaló képviselőről az üzenőfalra, belinkelik a videómegosztóról, ahogy mozgalmi dalokat énekel húgyosrészegen, leírják, hogy "a múltkor láttam a belvárosban, ahogy nem szedte fel a kutyája után a sz*rt". És akkor már hiába a reprezentatív közvéleménykutatások; kimondatott, hogy a király meztelen, b*szhatja a jövetkező négyéves szeánszot.

Reakció

   Persze lehet tömeggyűléseket szervezni ezer forint/főért, amikről csillogó szemmel beszámol a baráti média pásztázva a tömeget, lehet bérblogokat indítani, Facebook-csoportokat létrehozni, de szubjektív és szent meggyőződésem, hogy ezt már valóban rábízhatjuk az öntisztulásra. Amikor ötezren önként és dalolva kimondják ugyanazt, akkor hiába visítják párszázan az ellenkezőjét. Egy telefonnal felvett videó a többszörösét nyomja a latban egy kormányszóvivői sajtótájékoztatónál vagy egy mélyinterjúnál az egyébként a nullához konvergáló nézettségű közszolgálati televízióban. De még a kereskedelmiben is; nem véletlenül teszik a valóságshownál több gondolkodást igénylő műsorokat akkorra, amikor annyian nézik, mint csúcsidőben a királyi csatornákat. Ez a jövő demiokráciája. Az állampolgárok - a gyakorló hatalom munkáltatóinak - azonnali és egyértelmű véleménnyilvánítási joga. Ha látom, hogy gyerekkori barátom, Sanyi jó fej unokatesójának a felesége azt írja az üzenőfalra, hogy tavaly Dr. Kovács, aki akkor még nem volt miniszter, segített a Tescoban összeszedni a szétgurult almákat, és kedvesen mosolygott, akkor Dr. Kovács pártja nyer.  Tíz éve ehhez Dr. Kovács a hozzá hű médiának leadta a drótot, a hölgy orra alá pedig még aznap mikrofont tartottak. Ez volt a hiteles forrás. Húsz éve meg az egyetlen. A kérdés: szintén egyetlen lesz-e mondjuk két évtized múlva az információs szupersztráda?

Chinese Democracy

   A fentiek tekintetében tegyük fel, hogy a demokráciáról szóló szövegelés csak maszlag. Tegyük fel, hogy ugatnak a levegőbe, de - még ha csak a legjobb indíttatásból is - francokat akarják, hogy a Zemberek lándzsát törjenek akármi, akárki mellett. Több precedenst láthattunk már innét keletebbre. Oroszországban, ahol ugyebár szintén demokrácia van, már kapott érdemei szerint egy blogger kolléga a rendszer kritizálásáért. Ha még tovább megyünk, ott már nem (csak) a felhasználót győzködik; Kína nem átallott megpróbálni lobotómiát végrehajtani az Internet agyán. Hol vagyunk mi még ettől - mondja a kedves olvasó. Hát itt. Hogy felmerült: egy állami (kétharmados kormánytöbbségben értelemszerűen, ha nem is nyíltan, de háttérből mindenképpen kormánypárti, magyarul fideszes testület) ellenőrzési jogot kapna az internet fölött. És ez, kedves barátaim, egészségtelen. Már attól a perctől, amikor érvényessé válik a vonatkozó törvény, még ha csak minimális is ez a bizonyos jog.

"És a szárazságot is legyőzzük!"

   Persze lehet, hogy az ellenőrzési jog egyáltalán nem a népuralom és a szólászszabadság ellen irányul. Ez esetben viszont az egésznek még kevesebb értelme van. Egyes dolgokat nem lehet, de legalábbis nem célszerű szabályozni. Az időjárás, a vallási meggyőződés, a szexuális orientáció és a véleménynyilvánítás joga mellett ilyen az utóbbi 21. századi formája, az internetes tartalom, különös tekintettel a web 2.0-ra. Igen, van jogsértő fájlmegosztás, van Puruttya (18+!), meg mindenféle férgek fiatal lányokat próbálnak szexrabszolga-sorba taszítani. Csak hát ha a kormányszerv elkobozza egy kamasz merevlemezét és szétbírságoljak az egész családot, a szülők cenzúrázó programokat tesznek fel a gépre, és átnézik a gyerek e-mailjeit, az illetékes szerv pedig bezáratja a szexhirdetős újságokat, attól még a strucc nagyobb része kint van a homokból. Mint ahogy az sem vezet sehova, ha korlátozzák a közösségi oldalakat, netán az internet-hozzáférést, cenzúrázzák a portálokat, vagy szűrik a keresési eredményeket. Az információs társadalomnak is meglesz a maga Szabad Európa Rádiója. A tüneti kezelés a betegség súlyosbodásához vezet. Ellenben ha a megfelelő életszínvonalat biztosítjuk hosszú évek munkájával, hogy az egyszeri polgárnak egyszerűbb legyen legálisan, 99 forintért letölteni egy zeneszámot, vagy emberi módon neveljük a gyereket, hogy ne érdeklődéssel, hanem undorral tekintsen a merev hímtagját a saját végbelébe erőltető bácsira a zughonlapokon, amelyeket egyébként nem is talál meg, hiszen nem keresi, a huszonéves lánynak meg eszébe sem jut, hogy Nyugatra menjen "erotikus munkára",  hisz remekül el van a zsebpénzből, akkor a probléma megszűnik létezni. Ja, és ha a nagy emberek időben veszik a lapot, akkor a web 2.0-án nagyrészt lájkolás, és egy-két építő jellegű kritika fog megjelenni a "Bírom a kormányt" csoport üzenőfalán.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.