...és már körénk is nőtt a tébolydába hajló cirkusz, lévén ezt takarja a választási kampány fogalma. Tudja ezt a fellépésével Németh Sándort és lelkibeteg nyáját megszégyenítő jelölt, az újabban on-line-ba csukafejest ugró (és bálnahasassal érkező) vezér, a parlamenti küszöb tövénél nyüszítők és a lakosság egy része, amelyik figyelemmel kíséri a történéseket, majd - figyelem! - elemez és értelmez. Ők ennek megfelelően cselekszenek április 11-én és 25-én. Engem a többiek érdekelnek. A többiek, akik elbillentik a mérleg nyelvét, de közben halovány lila fi... gőzük sincs róla, mit cselekszenek.

   Előrebocsátom: a pártok neve, programja, arca, színe - itt és most - teljesen hidegen hagy. Annál is inkább, hogy a meccs jelenlegi és régóta változatlan állása nem hagy lehetőséget sok találgatásra. A lényeg, hogy a szavazótábor nem csak a fent említett csoport. Van, aki vakon, bivalyként, birkaként vagy esetleg lemmingként követi a zászlóvivőt. Mások tesznek az egészre magosról, hagyományosan, esetleg szervezetten. És végül - de a legkevésbé sem utolsó sorban - ott vannak a vegetatívan szavazók, akik feltétlen reflexből teszik, amit tesznek.

     Mindezt általános választójognak hívják, és legalább annyira káros, mint a bődületes nemzeti korrupciónk (amivel mellesleg több ponton össze is függ). Nem hördül fel, figyel.

     További látleletek

     Két osztálytársammal beszélgettünk 2002 tavaszán, az akkori őrültekháza után nem sokkal. 18 éves fejjel, leginkább otthon elkapott mondatfoszlányokból összeraktuk a magunk képét, és egyeztettük, örülünk-e, vagy nem, és miért. Végigzongorázva az azóta sem sokat változott politikai és közéleti paradigmákon természetesen eljutottunk a zsidó-kérdésig, és az egyik pajtás színt vallott: nem igazán szereti a kiválasztott népet. Ez a mondat számára hosszas, a következő tanórába pad alatti levelezésben belenyúló agymosást jelentett. Nem azért, mert antiszemita, hanem mert előzőleg büszkén újságolta: ők az SZDSZ-re szavaztak.

     Egy gyerekkori jóbarátommal rég elkerüljük a politikai kérdéseket. Nem parázs viták miatt, hanem azért, mert vele ilyet nem lehet. Hidegen hagyja ugyanis ez a témakör. A 2008-as IGENIGENIGEN után, amikor is családi unszolásra nem-nem-nem-et ikszelt,  azért csak megérdeklődtem, tisztában van-e vele, miről szavazott. Hát arról, hogy ha párszáz forintba kerül az orvoslátogatás, akkor nem fognak ott klubozni az öregasszonyok a rendelőben. A további két kérdésre aznap este már nem emlékezett. Hiába no, természeténél fogva mindig a legkisebb ellenállás útján halad, és nincs evvel egyedül.

     2006-ban történt, hogy egy tanulmányi úton egy kollégiumi szobába vetődtünk egy bölcsész kollegával. Szó szót követett, rövidesen kiderült, hogy hívő katolikus, és büszke MSZP-szavazó. A kérdés kézenfekvő volt: hogy a brébe áll össze a kettő? A kérdést nem értette. Emlékeztettem rá, hogy miből burjánzott ki az MSZP. Ja, az rég volt. Érdeklődtem, hogy nem esett-e gondolkodóba, amikor a miniszterelnöke gyakorlatilag kérdőre vonta Róma püsökét. Nem hallott róla, de nem is érdekelte. Végül kibukott belőlem a kínzó kérdés: egyáltalán mi alapján választott pártot? Aszongya, elment mindegyik nagyrendezvényére, és arra szavazott, amelyiknél jobb volt a műsor és bőségesebb a kaja. Nab*zmeg, fene gondolta, hogy ilyen egyszerűen is lehet...

     Nem olyan rég egy rokonnal autókáztunk. Huszonéves srác, fidesz-szavazó, a családi értékrend ezt predesztinálja. A hírek szóltak a rádióban. Egyszer csak megkérdezte, hogy most ki a miniszterelnök. Aztán azt, hogy akkor ő lesz-e jövőre, ha az MSZP nyer, majd megtudakolta, hogy ki ez a Mesterházy.

     Édesanyám barátai, idős házaspár, akik átélték a II. Világháborút és az azt követő évtizedeket, és akiknek nem esett jól az átkos, várják az áprilisi csodát. Ők "nem mi kutyánk kölyke"-alapon döntenek. B. Gordon budapesti lakosnak gágogunk, ugyanavval az indulattal, amellyel lehazugozzuk a pápai gyereket. A Fidelitas mesterhármasa (Szíjjártó - Cser-Palkovics - Ágh) - tehetséges fiatalok. Minden ellenállás hasztalan.

     A teljesség igénye nélkül soroltam fel példákat, és tudnám folytatni. Mi az, hogy! Nagyon is! Ezek az emberek - jó emberek, kedves emberek - ugyanúgy le fogják adni az érvényes szavazatukat. Mint ahogy ha magyar állampolgársága van, leadhatja nemzeti majmunk, Fekete Pákó is.

     Rákfene

     Lévén újabban mindenre - gyakran helyesen - a versenyszféra működését hozzák példának, magam is így teszek. Kérdem én: van olyan vállalat, amelynél a hosszútávú gazdasági döntéseket gazdasági analfabétákra bízzák? Olyanokra, akik összekeverik a makro- és mikroökonómiát (tovább húzva a párhuzamot büszkén vállalják, hogy fingjuk sincs róla, és nem is érdekli őket)? Tervezik, hogy jövőre átmennek Osztrákba' elkölteni a silinget, a "tőke" szóról a favágás jut eszükbe, jelzáloghitelre plazmatévét vesznek, stb.? Na ugye. Nem kell a villámcsődhöz az sem, hogy rossz tanácsadók, ügyeskedők, ravaszkodók - közérthetőbben: köztörvényes, hazudozó csalók - a saját malmukra hajtsák a vizet.

     Na, ezért mondom még egyszer: az egyik legkártékonyabb eleme a társadalmi és politikai berendekzedésünknek az általános választójog.

     Ja, antidemokratikus, tudom én. Csak hát ennek a szónak egyre édesebb az íze, és nem csak a Jobbik vagy Fidesz berkein belül. Teljesen vili most már, hogy a vegytiszta népuralom (értsd: egy állampolgár - egy szavazat), mint olyan, kényelmesen kihasználható káosz/lóf*szkodás/mélyrepülés. Aki azt kapta akármelyik szabad választás után, amit ígértek neki, az jelentkezzen mélyinterjúra, aki pedig elhiszi, hogy a különbség a kampány és a végeredmény között az "előreláthatlatlan körülményeknek" tudható be,  olvassa át még egyszer a cikket. Igen, pont rólad szól!

     Lehet, hogy a kormányzás kezdetével az embert nem a tájékozatlan polgártársak teszik magukévá négy éven keresztül, lévén a hátraarc, bokafogás rájuk is ugyanúgy vonatkozik. De ha a tájékozatlan polgártársak tisztában vannak vele, kinek az érdekeit képviseli választott pártjuk, kik állnak egy jelölt mögött, illetve miről híres/hírhedt egyik vagy másik delikvens, bizony, mondom néktek: bölcsebb döntést hozhatnak.

     Bízz, de ellenőrizz!

     Feltételekhez kötött választójogot. Mondjuk egy vizsgához. És nem csak a kormány- és államfő nevét kérdezzék. Az állampolgár tudja, mi történt a ciklus alatt, tudja, nőtt vagy csökkent az adója, tudja, milyen főbb törvényeket hoztak, melyik képviselő számolt el 5-6 milliós költséget, kik a tárcavezetők...

     Mérget vennék rá, hogy a lakosságnak kb. egytizede szavazna. És nem is kell több voks annál a nyolcvanezernél. Ők viszont átgondoltan tegyék, felelősségük teljes tudatában.

     ...utópia. Nincs az a parlamenti párt, amelyik rábólintana erre, nem hogy közösen, döntő többségben. Így aztán a részleteken nem is érdemes morfondírozni. Azon mondjuk, hogyan lehetne korrekt és objektív vizsgakérdéseket összeállítani.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.